A telefonom, mint azt már többen tudják a fészbúkról egyik percről a másikra megadta magát. Az usb portnál ment tönkre valami, lényeg, hogy nem lehetett tölteni sem, és a laptophoz sem csatlakozott szegény. Fura egy helyzet volt, mert se le nem esett, se el nem ázott, az égvilágon semmi nem történt vele, fél3-kor még működött, utána dolgozni mentem, a zsebemben volt a tokjában és amikor hazamentem, akkor már nem működött. Közben tört ki a botrány L.-nál, a volt sógora ugyanis átposztolta neki azt a január eleji szöveget, amit itt írtam a blogon a költözésükről, a banya meg nyilván elolvasta és kérdőre vonta L-t, L. meg utána engem és az anyukáját vont felelősségre. Először persze azért, hogy én miért írtam meg ezt egyáltalán, és ha meg már megírtam, akkor miért nem szóltam neki, azután az anyukáját, hogy ő miért nem szólt, ha tudta mindezt, és megígérte, hogy jobban oda fog a lányokra figyelni, de aztán megint történt valami agymosás-zsarolás-hisztéria, mert egy nap múlva (nem telt el 24 óra) enyhén szólva megváltoztak a dolgok és L. véleménye is, és az lett az egészből, hogy L. közölte velem meg az anyukájával, hogy az egész hazugság, mert a boszorkány nem is boszorkány, se nem gonosz mostoha és mindent csak mi találtunk ki,mert mi vagyunk a gonoszok és nem szeretjük azt a nőt... - No komment. Na, és ekkor ment tönkre a három hónapos többszázezres mobilom hirtelen a csodával határos módon, a fészbúkról meg egyszerű emberi erővel le lettünk tiltva, Anyus meg én... - Csóri L. Bolond ez. Hát nincs nekem jobb dolgom, azt hiszi, minthogy ilyen történeteket találjak ki? Én? Akinek semmi érdeke nem fűződik semmihez, ami vele kapcsolatos, aki érdek nélkül segítettem neki álláshoz jutni, aki nem vártam tőle viszonzást soha, semmiben, aki még csak köszönetet sem vártam semmiért? Szerettem a lányait, óóóó, bocsánatot kérek...Ez van. (de nem ígérem meg azért, hogy többé nem teszek ilyet, ha nem baj)...Bolond. Kicsikét félreismert és én sajnálom szerencsétlent. És egyben vele együtt sajnálom az összes ilyen kapcsolatban élő embert is, de ez a sajnálat is kimerül most már abban, azt hiszem, hogy levonjak bizonyos konzekvenciákat és kész. Íme itt vannak sorban, amikre rájöttem:

1. Vannak olyan kapcsolódások, amik manipuláltak.

2. Akár manipuláltak, akár spontán alakulnak ki, azok a kapcsolatok, amelyek úgy záródnak össze, hogy mindenki mást kizárnak, - vagy mert ki kell zárniuk, vagy mert maguk döntenek úgy, hogy kizárják a külvilágot (= mi ketten vagyunk, de az egész világ ellenünk van, ezért vagy azért) - minden esetben a világtörténelemben és a világirodalomban egyaránt tragédiával végződtek

3. Az ilyen kapcsolatban önként és tudatosan, vagy véletlenül belesodródva élő emberek önmaguktól és a sorsuktól menthetetlenné válnak egy idő után, abba beleavatkozni még a legtisztább segítő szándékkal sem lehet. Az ilyen kapcsolatban élő emberek közt az áldozat szerepében levő lélek csak saját felismerése alapján szabadul(hat) ki, azt viszont olyan sok minden gátolja, hogy ennek megtörténte szinte esélytelen nagyobb trauma nélkül

4. Nem tudni, hogy a külvilág kizárása ok, vagy következmény, ez sok esetben nem derül ki, valószínűleg mindkettő, és a dolog körbeér.

5. Az ember közösségi lény, a szeretet közösségi fogalom és bár két ember tekinthető egy egésznek, önmagában egy pár még nem alkot közösséget.

Hát ennyi. Szomorú lecke, ez kétségtelen. Nehezen érthető és sok fájdalmat okoz még annak is, aki nézi, hát még annak, aki úgy tanulja, hogy benne részt vevő, vagy azt elszenvedő alanya a dolognak...

Tegnap azután visszavittem a telefont a boltba ahol vettem, ott megadták a garanciális szervíz címét, és átcaplattam Haifára és igyekeztem úgy felfogni a dolgot, hogy semmi baj, legalább gyakorlom a nyelvet, miközben elmondom mi nem működik és hogyan, és mi legyen most. Meg úgy is fogtam fel, hogy az egyetlen szabadnapomon a héten ez, végülis, nem is olyan rossz időtöltés, legalább várost nézek :) Most mit tehet az ember mást? Igyekszik örülni annak, aminek lehet. Például nagyon örültem, hogy nem esik az eső. Verőfény volt, a metroniton nem jött az ellenőr, és amúgy meg olyan helyen volt a samsung szervíz, ahol még soha nem jártam, végre átmentem az alagúton, ami ki van vájva a Kármel hegy belsejében és olyan helyen kötöttem ki, hogy a lélegzetem is elállt, Haifa azon részén, ami ugyan messze van a tengertől, de gyönyörű szép. Több szirt között mély árkok vannak, a hegyoldalakban házak, a Plázát meg Grand Canyon-nak hívják, hát nem véletlenül :) Simán megtaláltam a buszt, a boltot, és minden gond nélkül leadtam a telefont, átvettem az elismervényt, megértettem, hogy 7 nap múlva lesz kész, ha nem az én hibám, akkor ingyen van, ha az én hibám, akkor kb. 200 sékel, erre egy kicsit forgattam a szemem, mire mondta a lány, hogy azért ne aggódjak, hakol jihje b'szeder... Ugyan a telefonról eltűnnek majd a számok, meg az sms, meg minden, ami eddig rajta volt, de szuper lesz, és hogy ami baja van, az azért nem olyan nagy gond... Hát oké. Én nem aggódom, az aggódásról itt leszoktam már :) nagyrészt...

Aztán mit volt mit tenni, szert tettem egy másik telefonra, ami most addig jó lesz, amíg készül az én élettársam ( a Galaxy4-nek ugyanis ez a cég által meghatározott reklámneve: Life Companion :) csak hogy vicces legyen) de kedves, komoly készülék ez a másik is, az LG Nexus 5, tekintélyes, egy globus forog rajta körbe-körbe, - az a wallpaper-je - és a világűrben, a csillagok között megvilágítja a bolygót a nap. Este sötétben tekereg a föld, reggeltől látszanak rajta a földrészek, igazán nagyon helyes és ráadásul időnként egészen futurisztikus hangokat hallat, például, amikor üzenet érkezik :) Amúgy tehát jól elvagyok vele. Hálás is vagyok. A világ egyetlen országában nem tudtam volna ezt ilyen gyorsan elintézni szerintem, gyorsan és egyszerűen, úgyhogy egészen jókedvűen tértem haza, mehetnek a fenébe az átkok, meg a boszorkányok, sőt imádkozni is tudok, arra száll vissza úgyis minden átok, aki küldte :)) - ez a törvény és mint afféle örök és az Örökkévalótól származó, így megváltoztathatatlan :))

Ma rendet tettem a szekrényekben és a fiúknak február elején megint feladok egy csomagot. Ez önmagában is nagy örömmel töltött el, megint küldök nekik majd jó sok halvát, sütit, mogyorókrémet a két kabát és a pulóverek mellé. Miközben lementem mosni, arra is rájöttem, hogy még az életben nem volt ennyi szép ruhám, tele van a szekrényem, pedig csak három bőrönddel érkeztem és ráadásul egyetlen ruhát sem vettem pénzért, mindet az adományokból turiztam magamnak! Lassan ott tartok, hogy színek szerint rakhatom őket össze, ruhatáram van, mint Barbinak, soha nem volt ennyi és ilyen, pedig Anya tényleg mestere volt az öltözésnek/öltöztetésnek, de még akkor sem! ugyanígy az adományokból lett nekem ágytakaróm, nem is egy, meg van már négy függönyöm, gyönyörűszépek! és ágynemű is, olyan amerikai rózsás, virágos, amilyet mindig szerettem volna, meg vannak már párnák és még egy szőnyeg is! Igazán hálás vagyok, de tényleg! mindig van mit ennem és ha a fizetésem szerény is, de nem kell dolgoznom havi 180 óránál többet és nem kell egyelőre éjszakáznom sem. Itt van a tenger is, és egy olyan országban élek, ahol a hegyen keresztül átfúrt alagutakból kibukkanva olyan helyekre érkezem, amik leginkább mesebeli tájakra emlékeztetnek, amiket még sosem láttam, és vajon még hány ilyen lehet itt?

Éjszaka arra ébredtem, hogy szakad az eső. Nyitott ablaknál alszom újra pár hete, ami szintén nagyon finom, és amikor hűvösebb van, az ablak rácsára ideülnek a verebek a szobából kiáradó levegőben megmelegedni. Vicces, ahogyan ülnek, csipognak itt és néznek befelé, gondolom nem értik, hogy milyen fura szerzet az ember, aki egy vastag dunyha alatt kucorodva alszik... :) Sajnos nem jönnek be, azt még jobban értékelném, de annyira nem bátrak én pedig nem vagyok annyira szentferenc sajnos, már, vagy még, vagy egyáltalán. :) A macskáknál nem szeretem jobban a madarakat, de itt megkedveltem őket rendesen. Sokan vannak, hangosak, sokfélék és színesek :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.