A hadműveleteknek neve van. Itt mindig.

Tények, röviden összefoglalva: A Gázából folyamatos, már több mint fél éve tartó rakétatámadások után 2014. július 7-én éjszaka Izrael Szilárd Sziklaszirt néven hadműveletre kényszerült a gázai övezetet ellen. Cél: a Hamasz terroristáinak megfékezése, az izraeli polgári lakosság védelme, a béke helyreállítása.

(Az események kronológiai sorrendben.)

2014. tavasz. Hetente, kéthetente, de van, hogy hetente többször is, a gázai övezetből kasszam rakéták csapódnak be Izraeli városok mellett, de többször megszólalnak a légvédelmi szirénák is Ashkelonban, és kisebb falvakban, a lakott települések fölé érkező rakétákat a pajzs hatástalanítja, de a polgári lakosság az éjszakák során óvóhelyre menekül.

Már lassan egy éve itt élek, de én északon. Semmit nem érzékelek a délen zajló terrorizmusból, de barátaim laknak Ashkelonban, és a hírek onnan  folyamatosan jönnek a támadásokról. A fb csoportban ilyenkor csak annyit kérdeznek az üzenőfalon, hogy mindenki rendben van-e? Ebből lehet tudni, hogy légiriadó volt, és a kérdéshez érkező kommentekből. Időnként felkerül egy-egy videó, a rakéták és a kipat habarzel, a vaskupola, ami elkapja őket, együttes tevékenységükben olyanok, mint egy elfuserált tüzijáték. Még szépnek is nevezhető volna. De a sziréna hangját nem szeretem, attól mindig sírnom kell valamiért...

Június 12. Három fiatal izraeli fiút ismeretlen tettesek elrabolnak Cisz-Jordániában, túszul ejtik és még aznap megölik őket.
Keresésük során az elkövetkezendő két hétben az izraeli rendőrség 419 embert vesz őrizetbe ciszjordániában, és közülük 279 hamasz aktivistát tartóztat le. A légi támadások megszaporodnak. A déli országrészre Gázából már naponta 10-15 rakétát küldenek a hamaszos terroristák.

Öt napot Magyarországon voltam, arra a hírre érkeztem vissza, hogy elraboltak három izraeli srácot Hevron mellett. Hevron a legkedvesebb városom, a szívemnek kedves, évente jártam ott 2003 óta, és azok az utak olyanok voltak nekem mindig, mint egy-egy zarándoklat. A Maarat haMachpela-ban Sára és Ábrahám sírja mellett valahogy mindig különleges vígasztalást találtam és a sok út során megismertem az ott élő fiatal közösségeket, akiket telepeseknek hív a világ, pedig csak hazajöttek... Most rájuk gondolok. Figyelem a híreket és nagyon szomorú vagyok. Rossz előérzetem van, ami csak fokozódik attól, hogy az emberrablók nem követelnek váltságdíjat a fiúkért. Nem tudni ki tette ezt az aljas, gyáva dolgot, a Hamasz nem vállalta el, de örömének adott hangot. Elborzaszt a tudat és a hír, hogy a fiúk elrablásának másnapján a palesztín diákoknak az övezetben édességet osztogatnak a hamasz-vezetők, ők pedig jamboree-t tartanak a három zsidó fiú elrablása felett okozott örömükben...

Június 30. Megtalálják a fiúk holttestét.

Az egész ország egy óra leforgása alatt gyászba borul. Sehol nem látni ilyet másutt. A TV csatornák félreteszik a kiírt és meghírdetett műsoraikat és pillanatok alatt megemlékezések szerveződnek, fiatalok ülnek a tereken, zászlókba burkolózva, hangszerekkel a kezükben, énekelnek, imádkoznak és mindenki sír. Gyertyát gyújtok, nér zikaron-t, a 24 órán át égő mécsest.

Július 1. A fiúkat eltemetik. Rendzavarás kezdődik Jeruzsálemben és az ország több részén, palesztínok égetnek, gyújtogatnak, zászlókat, villamos megállókat. Ramadan van ráadásul.

Július 2. Tébolyodott huligánok rombolják Jeruzsálem keleti részét, felgyújtják a közeli erdőket is. Valakik elrabolnak egy arab fiút.

Július 3. Megtalálják az arab fiú holttestét, állítólag zsidó szélsőségesek tették, amit tettek, valakire rá is bizonyítják ezt.

Nehezen hiszem el, hogy egy 16 éves fiút izraeli szélsőségesek csalnak autóba és rabolnak el Kelet-Jeruzsálemben, és autóstól együtt felgyújtják... (?) Valahogy nem fér bele a képbe az ilyen bosszú. A zsidók nem szoktak bosszút állni, vagy ha igen, akkor nem állnak meg egyetlen ember elrablásánál és főként nem ezzel a módszerrel gyilkolnak. De egyvalaki beismeri a tett elkövetését, így nincs mit tenni. Peresz igazságos és kíméletlen büntetést ígér. Nem szabadulok a gondolattól, hogy ez valamiféle politikai játszma része, mégpedig az itteni baloldalé, a feszültség oldására irányuló és konszolidációra törekvő (ld. a szélsőség mindenhol megvan, és mindenhol elítélendő) Fura kísérlet a békesség megteremtésére...

Július 4. További zavargások vannak és kiterjeszkednek most már mindenfelé, Galileában is törnek-zúznak- rombolnak arab-palesztin fiatalok. A déli országrészt a hamasz erősebben lövi most már, napi 20-30 rakétával.

Azon gondolkodom, hogy miért? MIÉRT? Hiszen ők raboltak el gyerekeket, ők öltek, mégis ők támadnak? Hol van a logika ebben?

Július 5. Beer Sheva ellen is támadást intéz a Hamasz Gázából, a negyedmilliós nagyvárosban megszólalnak a szirénák.

Az ashkelon-i fb csoportban Dávid azt írja, nem kell félni, de akinek van lehetősége rá, az a családjával együtt pár napra utazzon északra. Egy kommentben én is felajánlom a segítségemet, van egy üres szobám, 2-3 ember vagy akár egy család hozzám is jöhet. A miértet kutatva és azt illetően felmerül bennem egy lehetséges magyarázat: A támadás és a rendzavarás azért erősödik fel, mert a hamaszt végtelenül felbosszantotta a 279 vezetőjének letartóztatása ciszjordániában, akiket a három fiú elrablása miatt azóta is kihallgatnak és fogva tartanak. Talán őket követelik vissza.

Július 6. Palesztinok zavargása most már mindenfelé általános, a Templom-hegyet lezárják, a szakértők szerint az elmúlt napok a harmadik intifáda kirobbantásának kísérletéről szóltak. A déli országrészre vasárnap már 70 rakéta érkezik, Sderotban kigyullad egy vegyi üzem.

Mindenki a hírekről beszél, igyekszünk élni nyugodtan, nem gondolni arra, hogy megint mi lesz. Dolgozni járunk, az utcákon emberek, talán egy kicsit csendesebbek. Dolgozom én is, az arab kollégák közül még a nem vallásosak is tartják a Ramadant, nehéz elviselni az ingerültségüket. Hajnali négy után nem esznek, nem isznak semmit, este nyolckor, műszakváltáskor már lehet velük beszélni, anélkül, hogy ordítanának. A foci vb összefoglalóit együtt nézzük a műszakban este 8 és tíz között. Közben jelenik meg egy hír, a hamasz gázai vezetői követelik a ciszjordániában letartóztatott 279 palesztin szabadon bocsátását. Nem vigasztal, hogy nem vagyok hülye és nem tölt el büszkeséggel, hogy megfejtettem a jelenlegi konfliktus okát. Nem egy nagy ügy, a terroristák gondolkodásmódja meglehetősen primitív...

Július 7. az izraeli légierő éjszaka 14 ellenséges objektumot bombáz a gázai övezetben, felfedeznek alagutakat, amik a rakétákat és más fegyvereket rejtenek. Csak ezen a hétfői napon 80 rakétát lőnek ki a Gázai-övezetből Izrael városaira és falusi településeire. A Hamasz vállalja a felelősséget a támadásokért.  
Izrael a városok védelmére további "Vaskupola" rendszerek telepítését kezdi el. A hadsereg 1500 tartalékost hív be, főként a rakéta-elhárító rendszerrel és a határvédelemmel kapcsolatos műszaki személyzet megerősítésére.

Átmegyek Haifára állást nézni és visszairatkozom az ulpánra újra. Idegesít, hogy nem mindent értek meg a hírekből és a híradókból. Szeretném a dolgokat jobban érteni. Egyébként dolgozom, eszem, alszom, sétálok a parton. Este beugrom Kingához, megiszunk egy kávét, nézzük a tengert, beszélgetünk. Kinga metapeletként dolgozik itt, nyolc éve él Izraelben egy néni mellett, akit Szonjának hívnak. A tenger csendes, a sétányon futnak, kutyát sétáltatnak az emberek, kiülünk az ablakba, elszívunk egy cigit, fél tízkor cseng a telefon, Kinga ismerőse az, Ashdod-ból, megszólaltak a szirénák, mondja. Igyekszünk megnyugtatni, persze nekünk itt északon könnyű dolgunk van. Este 11-kor indulok haza.

 Július 8. A hétfőn Izrael városaira kilőtt 80 rakéta, a fővárost és Tel Avivot megközelítő fenyegetés után kedden éjjel 1:30 órakor megindult a „Cuk Éjtán” (צוק איתן) magyarul kb. „Szilárd sziklaszirt” nevű hadművelet. Az angol nyelvű tájékoztatásban a hadművelet "Operation Protective Edge".

Éjjel egyre érek a lakásomba, az interneten értesülök a hadműveletről, bekapcsolom a TV-t, hajnal háromig nézem a híreket, hallgatom a stúdió-beszélgetést, próbálom érteni, előre megérezni, hogy mi lesz. Fél háromkor, mielőtt lefeküdnék már nagyon csendes az utca odakint, hallom, ahogy elzúg a városka felett egy repülőgép, tudom, hogy felderítő, berepülő gép, ellenőrzi az északi régiót is, valamiféle hálát érzek és biztonságot, vigyáznak ránk...Kilenckor ébredek fel reggel, csúnyán elaludtam, így jár aki éjszaka a repülők hangját hallgatja. A hírek a hadműveletről szólnak, elemzők vitatkoznak, kijelentik, hogy ez nem háború még, csupán hadművelet és lényege a Hamasz raktárainak megsemmisítése. Egy szőke nő, (nem tudom kicsoda) azon bosszankodik, hogy miért kell teljes munkaidőben híreket közvetíteni, miért nem vetít a csatorna inkább természet-filmeket? A riporter hangja megakad, mint a kezemben a fagylaltos kanál. Visszakérdez: - Természet-filmeket??? - Azután bevágják a tegnapi hamasz-támadás felvételeit, a nőt pedig lekeverik. én eszem még egy kis fagyit, kitakarítok, kimosom a munkaruhám és várom, hogy megszáradjon. Délután háromra megyek dolgozni. Odabent a munkahelyemen az ebédlőben szól a TV, kiültetjük a kisöregeket, jönnek a hozzátartozók, mindenki fél szemmel a híreket nézi. Itt tudom meg, hogy

40 ezer tartalékos katonát hívtak be kora délután. A Gázai-övezet határában csapatösszevonásokra kerül sor. A Hamasz Tel Aviv elleni rakétatámadással fenyeget.

Nehéz úgy beszélgetni, vacsorát és gyógyszert osztani, hogy ne gondolkodjon az ember. Barátaim élnek Tel-Avivban és környékén, Eszter és Zsuzsi, aki kisfiút vár és két hét múlva fog szülni. Ma van az egyik barátnőm Anett esküvője Kfar Saba-n, arra gondolok, arrafelé nem lőnek, még szerencse. Hazaérek nyolc után, bekapcsolom a TV-t, az internetet, a magyar barátaim leveleivel van tele a postafiók, kérdések, amikre megnyugtató választ kellene adnom, de a háttérben a képernyőről meghallom a szöveget és ez az elképzelés, miszerint hogy én nyugtassak meg másokat, egészen reménytelenné válik..

 "Ceva Adom" Kedden este hét óra után megszólaltak a szirénák Tel Avivban. A város felé kilőtt rakétát megsemmísítette az itt telepített Vaskupola egység. A cél állítólag a loddi Ben Gurion repülőtér volt. Légiriadó volt Herzlia, Kfár Smárjáhu, Rison Lecion, Nesz Ciona, Rehovot, Tel Aviv, Jeruzsálem, Bét Semes, Gedéra városokban és más, kisebb településeken. Kfar Saba-n is. A keddi nap folyamán a Gázai-övezetből összesen 120 rakétát lőttek ki izraeli területre.

Elfelejtek írni, ülök csak a monitorok előtt, és chat-en beszélgetek, az elkerülhetetlen, miközben rákeresek a barátnőm nevére. Anett oldalán már fent vannak a képek, kicsit megkönnyebbülök, ezek szerint az esküvő nem maradt el, biccentek, hogy oké. Gyönyörködöm, mennyire szép ez a lány, milyen áldott esküvő lehetett és figyelem a híreket tovább. Kfar Sabán, de máshol sem, hál'Istennek nem sérült meg senki, a Kipat Barzel, a Vaskupola mindegyik rakétát megsemmisítette, hálás vagyok Istennek az övéinek adott eszességért, többféle hálát is érzek, és sokféle gondolat kavarog bennem, a hajnal megint az ablakban talál.

Július 9. szerda reggel 9 órakor újból megszólaltak a légiveszélyt jelző szirénák Tel Avivban és a tengerparti sáv sűrűn lakott városaiban.
Déli 12 óra előtt újabb rakétákat lőttek ki Tel Avivra. A város határában felállított "Vaskupola" valamennyi rakétát megsemmisítette a reggel kilőtt rakéták szilánkjai egy parkoló autóra zuhantak.

Nézem a videófelvételeket és alig hiszem el, hogy azon a parton, ahol a fiaimmal és a lányommal sétálni szoktam, most emberek futnak a házak és az óvóhelyek felé. Gyönyörű part, aranyló homok, pálmafák, türkizkék tenger és égbolt... Megiszom a kávét és délelőtt átmegyek Haifára, megígértem Kingának is, Andinak is, hogy találkozunk, Efraimnak, hogy délután meglátogatom Zichron Yakovban. Kingánál elidőzöm azonban, mindenféle ok miatt és csak három órakor szállok fel a buszra. Ott hallom meg a híreket. Alig fél órával azelőtt a gázai övezetből Haifa déli részét lőtték és Zichron Yakovba két rakéta érkezett. Kicsit reszket a kezem amikor telefonálok Efraimnak. - Jól van, nincsen semmi baj, mondja, csak megfájdult a feje és sajnálja, hogy elmarad hétfőn a kirándulás Jeruzsálembe, ahová a kibbutz vitte volna, nem vállalják a kockázatot. Megbeszéljük, hogy ma már nem megyek le én sem, emiatt is szomorú, én is az vagyok, de késő van már, ebben megállapodunk és amikor leteszem Effy-t, telefonálok Andinak, hogy hozzá viszont mindjárt odaérek. Andiék fent laknak a Kármel hegyen. Éppen főzött, aznap másodszor ebédelek :) Megbeszéljük a dolgainkat, elindulok hazafelé. Nem félek és ettől a megállapítástól kicsit furcsán érzem magam, de valóban így van, hiába kutakodom a lelkemben, semmiféle félelmet nem érzek. Csak mások miatt. Akik odalent vannak. Az ismerősökért és az ismeretlenekért, a barátaimért és a testvéreimért aggódom. Ma szabadnapos voltam, mégis fáradt vagyok. Már tegnap sem láttam rendesen a meccset, és valószínűleg ma sem fogom. Egyébként nagyon fura úgy vb döntőt nézni, hogy közben oda-vissza kapcsolnak a stúdióba, hogy elmondják, hová csapódtak be rakéták. Kicsit nézzük a gólokat és azt, hogy hogyan futkároznak 2x11-en a gyepen emberek, aztán schnitt, és csak azt figyeljük, hogyan repülnek fényes foltok odafent a sötét égbolton, hogyan lesz belőlük egy villanás alatt semmi, és utána azt, hogy hogyan vészelték át a támadást odalent az emberek az óvóhelyeken. Nem félek, de idegesít a nyugtalanság, érteni akarom, hogy mi történik, tudni, hogy miért, és azt is, hogy mi lesz. A változás elkerülhetetlenül rögzült, ma sem fekszem le hajnal előtt. Olvasom a híreket és figyelem a nemzetközi sajtót. Várok valamit talán...

Július 10. csütörtök.

Későn ébredek, kitakarítok, főzök valami lencsefőzeléket, fura dolgokat kíván a szervezetem. Igyekszem összeszedni a papírokat az új munkahelyemre, elkezdtem egy novellát is a múlt héten, de nem tudok írni, csak ülök a gép előtt és a híreket olvasom. Háborúban hallgatnak a múzsák. Hirtelen nem jut eszembe, hogy ki írta, de abszolútnak tűnik ez az igazság. Is. Délután pedig dolgozni megyek. Lent a postaládában megtalálom a levelet, ami a magánnyugdíj pénztártól érkezett, kiszámolták, összerakták az összeget, ami jár majd, egészen szívderítő. A műszak eltelik, este Joli elém jön, adok a kisebesedett lábára krémet, leülünk a kisbolt előtt és megiszunk egy sört, jó két órát beszélgetünk mindenféléről. Amikor hazaérek, ezt a híreket hallom:

Csak a mai nap folyamán több, mint 140 rakétát lőttek ki a Gázai-övezetből Izrael területére.

Estére megvan a pontos szám, 194-et. A vaskupola elkapja ezek nagy részét, mindet, ami lakott terület felé érkezik, a többi szántóföldekre csapódik be. Ez a szerkentyű nagyon komoly. Számítógép vezérlésű, beméri az érkező lövedék méretét, irányát, pontos helyét, magában kiszámolja ezeket és egy ellenrakétát indít, ami a levegőben felrobbantja a robbanófejet. Kipat Barzel. Vaskupola. A világ is megtanulja a nevét. Mindegyik mögött egy fiatal katona áll, egyetlen ember irányítása elég, intelligens szerkezet, csak az a baj, hogy egyetlen lövés 11 ezer dollár, nem kevéssé költséges...És valamit nem értek. Az egész világ hallgat körülöttünk. Azon kívül, hogy a vezetők mindenfelől Izraelt intik önmérsékletre, senki nem szól és nem is tesz az égvilágon semmit. Valahogy, miközben ezen gondolkodom a tavalyi év és Szíria ugrik be. Belső viszály volt, tombolás, ami antihumanitárius eseménnyé eszkalálódott, amikor - ma már tudjuk, hogy egymás ellen, a kormány-erők és a lázadók- bevetették ott a vegyifegyvereket. A világ azonnal ugrott. Szíria partjainál a Földközi-tengeren hadihajók sorakoztak fel, nemzetközi erők, a flottában angolok, franciák, írek, németek éa az USA, de talán még az oroszok is, már nem emlékszem. Arra azonban igen jól, hogy milyen élesen bírálták az egész eseményt és hogyan teremtettek békét. Most ide, senki nem jön. Senki nem ajánlja fel a segítségét. Ötmillió ember óvóhelyekre kényszerül, egy hármas egységből álló terrorszervezet, a hamasz-hezbollah-fatah alkotmányban rögzíti, hogy célja egy nemzet elpusztítása és a tettek mezejére is lép a napi kétszáz kilőtt rakétával, a világ pedig csak áll és néz. Érthetetlen és fájó ez a csend. Lenne hatalom, erő és jog egy összefogással megállítani, megfékezni, akár el is tüntetni az összes terroristát, de nem teszik. Nem tesznek semmit. Miért nem?

Július 11. Péntek.
A „Szilárd sziklaszirt" hadművelet negyedik napján, kora reggel a Gázai-övezetből rakéta-sorozatot lőttek ki az onnan mintegy 140 kilométeres távolságra lévő Haifa városára, és Hedera irányába.  Haifára R-160 tipusú rakétát vagy rakétákat lőttek.  
Libanonból is lövik Izraelt. A lövedéket Metulla határváros közelében találták meg. Áldozatokról nem érkezett jelentés. A 10-es tévécsatorna katonai szakértője szerint egy palesztinokat pártoló csoport lőtte ki a rakétákat, vagyis elszigetelt esetről van szó, nem kell a konfliktus kiterjedésétől tartani. A 2-es tévécsatorna azt jelentette, hogy az izraeli hadsereg ágyútűzzel válaszolt a Libanon felől érkező lövésekre. (MTI)

Elmegyek a postára és vásárolni is délelőtt, a hétvégére való tekintettel. Veszek magamnak egy körömollót is a kedvenc kis csetreszes boltban, ahonnan már sok mindent beszereztem, hamutartókat, edényeket. Mellettem, körülöttem emberek, sokan, többnyire nők és gyerekek, a szombatra készülődnek. Beszélget mindenki, hangok mindenfelől, és nem a háborúról szólnak, hanem a holnapi ebédről. Egy asszony mellettem kulcstartókat nézeget, a másik csomagoló papírt keres és homokozó készletet vásárol. - Ha jó leszel és holnap szép idő lesz, lemegyünk a partra, jó? - kérdezi a kisfiától, a gyerek bólogat mosolyogva. Az óvodákat és a bölcsődéket tegnap bezárták, a szülőket kérték, hogy a gyermekeik felügyeletét valahogy oldják meg, akár úgyis, hogy amelyikük kevesebbet keres, maradjon otthon velük...
Negyedik napja ötmillió izraeli él rakétafenyegetés terrorja alatt. A rakétaelhárító ütegek és kezelőik azonban mindeddig elhárították a veszélyt. A hétfőre virradó éjfél utáni fél kettőkor kezdődött „Szilárd sziklaszirt” hadművelet kezdetétől csütörtök estig több mint 300 rakétát lőttek ki Izraelre. Ez a szám péntek estére ötszázra nő.

Ma este tízig dolgozom. A munkahelyemen elromlott a TV, talán nem is baj, gondoltuk, szegény kisöregeket eléggé megviselik a történtek. Ők már átélték a II. Vh-t és utána az összes izraeli konfliktust, minden támadást, ami ellenünk irányult. Sokan pityeregnek közülük a hírek láttán és olyankor amúgy is átkapcsolunk valami zenés csatornára. De az egyik hozzátartozó este hat felé megcsinálta a TV-t és így még éppen láttuk az államfőt, ahogy  nyilatkozik, mielőtt békés szombatot kívánna. A szárazföldi haderő bevetésre készen áll, de igyekszik a kormány ennek szükségességét megakadályozni, mondja. A kérdés megosztja a társadalmat, az ebédlőben is azonnal vita kerekedik. A "mire várunk még?" és a "felesleges a további feszültség!" hangjai keverednek a szipogással "bölcs döntés!" és "nem kell felesleges áldozat!" kijelentéseivel. Gázába bemenni még a katonák számára is kész életveszély, oda különleges, sikátorokra kiképzett osztagok kellenek. Katonai elemzők magyarázzák el az arabok és a terroristák hadviselési technikáját, rejtőzködési módszereit. Ami katasztrofális. A fegyvereiket iskolák, lakótelepek alá rejtik el, a vezetőik a civil lakosság közepén és mecsetek közelében élnek, az izraeli válaszcsapások idején felküldik a háztetőkre az asszonyokat és a gyerekeket. Egy szárazföldi hadművelet esetén az izraeli katonáknak szűk sikátorokban, ismeretlen és sötét, megvilágítatlan terepen kellene harcolniuk, megküzdve azzal a lélektani teherrel is, hogy egy csapat  síró gyerek és nő mögé rejtőzködve állnak a kitakart arcú fegyveresek, akikkel végezniük kellene... Késő esti hír, hogy a Hamasz megfenyegette a nemzetközi repülőteret, meg is támadta és a légiriadó idejére lezárták azt. Enci éppen akkor ír Budapestről, az államvizsgája után végre, kedden utazna ide haza, a gyerekeihez, fél, hogy lezárják a repülőteret hosszabb időre, aggódik, hogy nem tud felszállni a gépre.. Nem tudom, mit mondjak neki. Azután azt írom, addigra biztosan megoldódik néhány dolog és nem lesz semmi baj, jöjjön csak bátran, fel fog szállni az a gép! De igazából nem tudom, honnan veszem ezt a merészséget...

A hadműveleteknek itt neve van. Mindig. A legutóbbi a Felhőoszlop volt, 2012-ben. Most pedig Szilárd Sziklaszirt.  Nem maradt más, ebben bízunk. Épp olyan, mint a hitünk. Szilárd Sziklaszirt. Akiben hiszünk és aki bennünk él.

* A szövegben az álló betűs részek hiteles hírforrásokból származnak: TimesofIsrael, Haaretz, Jerusalem Post, Arutz Sheva, Hírek Izraelből, ATV, Nápszabadság, Népszava, Vasárnapi hírek. A dőlt betűs szöveg szubjektív élmények megjelenítése. Háború kartávolságban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.