"Szélnek nevezzük a légkört alkotó levegő közel vízszintes irányú áramlását, amelyet helyi nyomáskülönbségek hoznak létre. A szél mindig fúj,sebességét méter per szekundumban mérik, vagy Beaufort-skálán."

A szél ezek szerint most is fúj, csak nem érezhető. Hamszin, mondták. Eltűnt Haifa és Akko sem látszott, finom párába burkolt porlepel ücsörgött felettünk kétszer huszonnégy órán át, de mára a nap legalább már látszik, mert tegnap még az sem. Soha nem láttam eddig ilyesmit, nem is éreztem, fura megtapasztalás volt ez a kékes derengés, ami leginkább ködre hasonlít, de mégis más, bánt, karcolja a nyálkahártyát, fülledt, nehéz benne a lélegzet. Amúgy is köhögök. És fáj a hátam. Az elmúlt hónap kimerített, ezek szerint, bár nem vettem észre, miközben. 

Kiköltöztem a merkaz klitából :) otthagytam Mártát, a csicsegő etióp asszonyokat és a kedves biztonsági őröket, a falakat, amik védelmet nyújtottak az elmúlt fél évben nekem, és a befogadás minden melegségét, olykor hűvösét. Otthagytam a töprengést, a tétovázást és hiszem, hogy a kezdeti küzdelmeket is lassan elfelejtem. Döntöttem. A maradás mellett, a további küzdelem mellett, hogy felveszem a kesztyűt és bevállalom, hogy itt minden nap más, minden is más, a dolgok pedig történnek, váratlanul, sokszor tőlem függetlenül, nem épp az akaratom szerint, de mégis mindig olyan módon, hogy abban nyugalmat találok a végén. Döntöttem a misztérium mellett, a hideg ésszerű érvek helyett - a misztika ugyanoda visz, csak sokkal kalandosabb, Istenre utaltabb, kizárólag csak a saját erőm helyett, magam helyett, akiben nem bízom már annyira... :)

Közben az örömök mellett pedig a fájdalom. Majdnem megírtam tegnap éjjel itt, de nem akartam megijeszteni senkit, a sírós sikoltozásommal, amikor újra majdnem perbe fogtam Őt, aki bizonyos dolgokat nem enged meg és hagyja, hogy akadályok kerüljenek az utamba. Majdnem leírtam, hogy ne már, hogy elég legyen, hogy nem bírom tovább, hogy legyen már észnél, hogy gondolhatja, hogy ennyi terhet vigyek, hogy nem hiheti, hogy elég erős vagyok ehhez, és hogy ne okozzon már több fájdalmat, segítsen már, az Istenért! Az Isten... hát azután rájöttem, hogy nem írhatok ilyet, neki nem, nem tehetem, sem azt, hogy kiabálok vele, sem azt, hogy felelősségre vonom,és ha mindent tud amúgy is, akkor mi értelme lenne?

Itt van a fiam. de el kell mennie... Nem akar visszamenni és nekem is sokkal nehezebb lesz, ha elmegy, az értetlenség bennem egyre nő és valamiféle tiltakozás is csak növekszik, majd meglátjuk, hogy mi lesz. A laptopszerelő igyekezett vígasztalni, nem észérvekkel, az hiábavaló lett volna, és nincsenek is erre ésszerű magyarázatok, hogy miért van most ez, próbált olyasmi okokat kitalálni, amik egy kicsit elrugaszkodottabbak és alapjuk a mindennek-oka-van több ezer éves tapasztalata, - talán ha most itt maradhatna, valami baj érné és a kérésem nem az exact és best timing, - ezt mondogatta, hajlok rá, hogy elfogadjam, azt már rég tudom, hogy az ígéreteket nem lehet Tőle számon kérni, és a beteljesülést nem lehet siettetni - Magyarul azt, hogy ha nem teljesedik be egy ígéret, akkor az nem jelenti azt, hogy nem is fog sosem... Csakhogy az ember hajlamos ezt gondolni, és mert én is ember vagyok, ilyenkor kétségbeesem... Le kell erről szokni!

Állandóan csendre intem magam, fejezd már be, mondom a lelkemnek, ne aggódj mindig és ne szorongj, ne hergeld magad fölöslegesen, néha rá is mordulok, hogy végre fogja már be, de a lelkem, ami én vagyok legbelül és nem az az isteni részecske, ami egyébként átkarolja és szerelmes bele, az csak vacog ilyenkor és nem lát mást, mint hogy holnap már minden másképpen lesz, jövő héten már nem lesz így és itt, ahogy boldog voltam pedig, nem fog a szőrös lábával heverni az ágyán, meztelen talppal átkelni a szobán, nem fog elém jönni este a munkahelyemre, nem mosogat el, nem örül a tenger színének reggelente, nem fogja megfőzni élete első pörköltjét, nem fog felhívni, hogy hol van a hagyma, nem tölti le a supernatural újabb évadját a laptopomra, nem kéri, hogy vegyek neki dohányt, nem visz a cicáknak ennivalót, nem ül csodálkozó szemekkel a matroniton és nem suttogja - Anya én olyan jól érzem magam itt!... A lelkem, ami én vagyok és nem az az isteni részecske, ami egyébként átkarolja és szerelmes bele, és ami bátor bennem, hanem az a kicsi és egyszerű, az most egyelőre csak vacog és kizárólag a veszteségeit látja...

Jövő héten talán már nem is lesz itt. A fiam.... És azt, hogy ez miért ennyire nagy baj, nem értik hivatalnokok, nem értik törvényhozók és rabbik, nem értik egyszerű emberek, sem közeli hozzátartozók, nem érti senki, értetlenül állnak vagy éppen ülnek előttem, előttünk, és hidegen tépnek szét papírokat, formanyomtatványokat, hivatkozva rendre és időre, a fene nagy hűvös értetlenségükben, mert nem is tudják miről beszélek,... Azt, hogy miről beszélek most itt, azt egyedül csak az anyák érthetik, néhányan közülük esetleg, és talán Isten... Igen, talán Ő, akit most arra kérek, fordítsa felém az arcát, figyeljen picit ide! én nem vádaskodom, nem pereskedek, nem lázadozom, nem kiabálok, csendben kérek, nagyon-nagyon halkan, egészen csendben... :(((

P.S: és akkor reggel, vagyis inkább másnap délelőtt telefonon hív Kati és mondja, hogy van még megoldás, talált valamit és kér, hogy ne adjam fel, sorolja, mit lehet tenni és hogyan lenne jó, - én pedig hálás vagyok, vagy inkább valami más, amire nincsenek is szavak, hatszor köszönöm meg, azt amit talán nem is lehet, az olyasfajta törődést, amit csak anyától kaptam és most kapok tőle, aki pedig alig ismer... <3 Nem, tényleg nem adom fel, kapaszkodom a reménységbe és nekimegyek a dolgoknak, akár a hullámoknak, tudok úszni, ezt sem szabad elfelejtenem, és milyen jó, hogy van, vannak ilyen emberek, akik erre emlékeztetnek! - tihje hazaka! - ahogy ezt mondták, mondják, - az leszek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.