A mai délelőttöt semmittevéssel töltöttem, amely időtöltést pihenésnek neveztem el. Magas szintre fejlesztettem már ezt, abban a pár órában, amikor délelőtt itthon vagyok és semmi dolgom nincs, illetve ugyan volna (tanulmányi könyvek elmaradt lefordítása, nyelvtanulás), de azokhoz nincs kedvem, csak fáradt agyam. Többféle tevékenység adódik ilyenkor, tv nézés (szigorúan ivritül, amiről azt gondolom segít), olvasás, alvás, főzés, írás. Miután mára megint lehűlt a levegő (15 fok van) a nyitott ablaknál ruhában + fürdőköpenyben üldögélek és blogokat olvasok. Az imént főztem valami régi hazai ízt, csirkemájat resztelten, rizzsel összefőzve, és meg is ettem az egészet. Ittam hozzá egy pohár vörösbort. A Biblia egyik kedvenc idézete számomra: "gyenge gyomrodra való tekintettel naponta élj egy kevés borral is" - nohát, ezt gyakorlom. Soha nem iszom egy pohár bornál többet és azt rendszerint este szoktam, de most a májra valahogy nagyon kellett (más innivaló nem is volt itthon).

Mi történt még? Felhívtam tegnap egy metapelet helyettesítést, 10 napra kellett volna lemenni Rishon Lezionba egy 95 éves nénihez, és reggel arra keltem, hogy telefonon hívnak ezügyben vissza, de a beszélgetés során rájöttem megint, hogy nem akarom ezt igazán és nem fogok lemenni, mert 1. messze van 2. a saját terveim ütemezése szerint az elkövetkezendő két hetet még ledolgozom ezen a borzadályos helyen, amit a munkahelyemnek hívnak. Utána kell döntenem, de ahhoz viszont mindenképpen szükséges lemennem Eilatra, ezért beszéltem is Áldáskával, aki már többször elmondta, hogy segít, olyan sokszor, hogy nem is tudom, hogy legyek hálás érte, nagyon sok erőt ad! Mindig bátorít. lehetetlen, hogy ne találnék állást lent, mondogatja, a négy nyelvvel, amit beszélek és ha minden kötél szakad, hát metapelet ott is lehetek, ott is van idősek otthona. De persze a cél most a "valami más" munka megszerzése, ami végre a fejemben levő értékeket is hasznosítja és nem csak fizikai erőt igényel...A cél az is, hogy a fiaim tudjanak itt munkavállalóként dolgozni és együtt lehessünk, legalább egy darabig! A munkahelyemet mindenképp megváltoztatom februárban, és egyelőre sok mindenben gondolkozom, itt is, ott is, lent Eilaton.

Tegnap nagyon kiborultam megint odabent, de botrány nem lett, mert csak halkan káromkodtam. Egyre nehezebben bírom, hogy lányom lehetne fiatal félművelt arabok és bunkó oroszok üvöltözve beszélnek velem, de erről már sokat írtam, túl sokat is. Az időseket nagyon szeretem, meg is fogom siratni őket, rettenetesen hiányoznak majd, ezt előre tudom, de nem maradhatok ebben a helyzetben, a hátam sem bírja, ez kőkeményen fizikai munka, de erről is írtam már épp eleget. Szóval most tervezés van, ha tetszik, újratervezés, amit tulajdonképpen nem bánok, illetve vannak napok, amikor fárasztónak találom, hogy változtatnom kell, mert egyik felem nagyon vágyik arra, hogy beágyazódjak már végre valahová, de más napokon meg örömmel tölt el, hogy vannak más lehetőségek még, amiket megnézhetek, kipróbálhatok, és vonz, meg fel is frissít a gondolat, hogy a jövő kalandokkal is lehet teljes, amik ki tudja, mit hozhatnak az életembe... Új emberek, új helyek, új gondolatok, élmények. Semmi más nem kell hozzá, csak bátorság. (hit, remény) - Most jó nagy dózist kérek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.