Nem tudom értelmezni az emberek viselkedését. Mégpedig azért nem, mert ellentmondásosak. Így is, meg úgy is viszonyulnak hozzám, egy-egy személy néha teljesen ellenkező előjellel és így reménytelenné válik felderíteni, hogy igazából ki mit gondol rólam, de az is, hogy mit gondolnak ők a világról? Baltás például, miután egyik nap hoz nekem lekvárt, és edényeket akar nekem adományozni, a másik nap újra kezdi az aljaskodást és teljesen váratlanul rámripakodik, hogy miért nem töröltem már le az asztalokat, amikor az az én dolgom volna? Csak járkálok itt fel és alá, beszélgetek, ahelyett, hogy dolgoznék. Akkor fejeztük be épp a fektetést az A oldalon Haim-mal, még ott volt a kezemben a szaros pelenka, majdnem a fejéhez vágtam, és persze nem álltam meg szó nélkül. Mostanában már nem állom meg szó nélkül, de az ordítozást nem szeretem magam sem, csendesen szoktam odamondogatni. Most azonban fáradt voltam, vagy mifene, és üvölteni kezdtem, azt amúgy is nagyon tudok, és mert senki nem volt már a társalgóban, hát nem is fogtam vissza magam. – Törődj te a magad dolgával, nem látod, hogy éppen mit csinálok? Kidobom ezt a pelenkát és jövök vissza az asztalokhoz. – Hiba volt, hogy ekkor nem hallgatott el, Baltás tovább folytatta: - Nem most kellene ezt megcsinálnod, ezt már fektetés előtt kellett volna, de te csak jössz-mész itt és beszélgetsz a betegekkel, ahelyett, hogy dolgoznál! – Hogy mi van? Na, fejezd ezt be, egész nap meg sem álltam, jó lenne, ha most már befognád a szádat! – Ekkor jött oda Hala az arab nővér. – Na, most idejöttök hozzám mindketten! – Először Baltás ment oda, engem elengedett, hogy kidobjam végre a kezemben szorongatott csomagot. Nem tudom, Baltásnak mit mondott, de mire visszaértem már csak annyit hallottam, hogy Baltás kivonul dühöngve a teraszra, miközben azt motyogja, hogy „idióta” – Idióta a k… anyád, az! - mondtam magam elé, és erre nem vagyok büszke, de időnként nagyon jó, hogy az ember anyanyelvét itt senki nem érti, és a káromkodás is nagyon jó, meg lehet könnyebbülni tőle. – Krisztina, gyere ide! – mondta Hala és én odamentem. – Tudod, hogy mindig ő kezdi!...- mondtam neki. - Igen, tudom, felelte, de legyen ez egy utolsó alkalom, hogy így rendezitek le a problémát! – Felderengett bennem, hogy mire kér, és arra gondoltam, ok, legközelebb a Baltást jól pofán verem. Biztos elmosolyodtam, mert Hala is mosolyogni kezdett. – Egész pontosan arra gondoltam, hogy idejöttök hozzám, ha bármelyikőtöknek a másikkal valami baja van, én vagyok itt mindenért felelős, nekem kell megoldanom ezeket a problémákat is és majd én meg is oldom. – Ezt neki mondd meg, - feleltem, - nekem semmi bajom nincs, én dolgozom, és ha békén hagynak engem, akkor egy szót sem szólok. – Igen, tudom, ez így van, és neki már megmondtam. Csak azt akarom, hogy te is tudd, nem szeretnék itt többet ilyesmit. – Rendben, - mondtam, - igazad van, értettem. – Akkor ok! – Ennyiben is maradtunk.

Rendben, értettem – gondoltam magamban, és hazafelé azt is, amit már napok óta rágicsálok, a mondat a fészbúkon keringett: Ahol egyszer sas voltál, oda ne menj vissza verébnek! – Tudom, hogy már nem bírom ezt soká, állást kell változtatnom, és ezért vagy elmegyek végre egy kórházi osztályra dolgozni, vagy egész mást szeretnék csinálni, de ezt tovább nem! Elég volt a bunkó primitív emberekből, akik közt nekem sem marad más, mint hogy akarva, akaratlanul hozzájuk lealacsonyodom, mert olyan helyzetekbe kényszerülök, amiket nem tudok megoldani máshogy, csak az ő eszközeikkel, - már rémesen unom ezt! Magamat is utálom ezekben a helyzetekben. Végre szeretnék normális emberek között, normális munkát végezni, amit megbecsülnek, amiért tanultam, annyi éven át! Betegen is dolgoztam, egész múlt héten, nyomorultul éreztem magam, de bementem, mert kell a pénz, és mert az a rögeszmém, hogy nem szúrok ki másokkal, ne miattam boruljon a beosztás. Mindig mindenkire tekintettel vagyok, csak magamra nem, nincs bennem semmiféle egészséges önzés, hát mostantól ez is másképpen lesz!

Ráadásul állandóan álmodom. Egyik éjszaka betegen azt álmodtam, hogy éppen telefonon beszélek a férfivel, akibe végre szerelmes vagyok, egy új férfi volt, az arcát nem is láttam, csak jól emlékszem az érzésre álmomból, tudtam, hogy boldog vagyok. Feküdtem az ágyon épp elaludni készültem, amikor hívott és boldogan beszélgettünk arról, hogy másnap találkozunk, amikor álmomban egyszer csak látom, hogy bejön valaki a lakásba. Fekete köntösben csuklyával a fején érkezik valaki, és már jön is befelé a szobába, ahol én éppen vagyok, és tudom, hogy egy gyilkos, aki meg fog engem ölni. A kezemben még ott a telefon, éppen beszélek a szerelmemmel, és közben sikítani akarok, de nem jön ki hang a torkomon… Erre riadtam fel. A saját rekedt sikításomra. Másik nap meg azt álmodtam, hogy anyával megyek valahová ünnepelni, mert történt végre valami jó, és megyünk fel egy lifttel az emeletre, de sietnünk kell, és ezért a nagyanyámat otthagytuk az egyik folyosón. A liftből látjuk, hogy a dédi, aki az utolsó években már alzheimer kóros volt szegény, nem tudja, hogy hol van, és csak úgy elindul, átesik a korláton és lezuhan. Én pedig el akartam takarni anya szemét, hogy ne lássa. De persze meglátta, és mindketten zokogni kezdtünk, aztán lementünk a lifttel a földszintre, ahol már ott voltak a halottkémek és a nagyanyám lepedővel letakarva, vérbefagyva. Életemben nem láttam még annyi vért! A harmadik álmomban pedig gyereket szültem megint, gyönyörű kisfiú volt, szoptattam boldogan és mutogattam mindenkinek, hogy az én fiam, de egyszerre csak eltűnt én pedig keresni kezdtem. Nem találtam meg. Nem értem az álmaimat, valaki biztos lenne, aki megfejtse őket, de az az igazság, hogy az álmaimból is elegem van! Pedig aludni nagyon-nagyon szeretek, szerettem eddig, éppen az álmok miatt. De ez most sok. Változtatnom kell. Mégpedig okosan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.