Eltelt egy hónap, forgószélbe tekert bennünket az úristen és úgy vitt át az időn. Nehezen szabadulok az Igétől, ami meg van írva: "a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok"... - mármint a nyomorúság idején. Folyton ezt érzem, mit csináljunk? Igaz... - A baj csak az, hogy ez a megrövidülés azokra a napokra is vonatkozik, amelyekben pedig örömét leli az ember.

Zsófi május 27-én érkezett tíz napra, vele együtt utaztam vissza Magyarországra, Apa születésnapjára, mindössze hat napra. A fiúk fáklyákat vettek, körberakták a kerti asztalt és megterítettek, úgy vártak. A reptérről a vejem vitt haza. Másnap mentünk Dánszentmiklósra, apához. Egészen boldognak láttam őt, örültem nagyon, hogy végül mégis rászántam magam erre az útra.

A lányommal jó időt töltöttünk itt, olyat, mint a régi időkben, egészen olyat, meghittet, vidámat. Felmentünk Galileába és Jeruzsálembe. Csavarogtunk Akkóban, Haifán, és itt, ahol élek. A fiúkkal jó időt töltöttem Szigetszentmiklóson, sütöttem nekik rántott csirkét, üldögéltünk a kertben, esténként ittunk egy korty pálinkát, hogy el ne hagyjon bennünket az erő. Csavarogtam a városban, bementem a munkahelyemre, nem változott semmi és mégis minden.

Amikor visszajöttem, haza, ide, két nap múlva jöttek az Andiék vendégségbe. Megtelt a lakás élettel, a négy éves kisfiú gondoskodott róla és Andi is. Újabb két nap alatt rájöttem, hogy szükségem van a csendre. :) Aztán kirándulni vittek a munkahelyemen csapatépítő tréningre. Cseppkőbarlang. Megállapítottam, hogy az aggtelekit még nem is láttam, vagy csak nem emlékszem rá. De arra emlékszem, hogy ahogyan néztem a szivárványos párában a fura képződményeket, ott, most, a hegy belsejében, arra gondoltam, az a messzi, az aggteleki, biztosan szebb lehet. Elhessegettem a gondolatot. Miféle hálátlanság ez? Csendesen néztem, figyeltem tovább az Alkotó munkáját és eszembe jutott, Istennek van humora... És hogy ebben a folyamatos teremtésben is, no, meg akkor is, amikor ezt a világot elkészítette, eléggé vicces kedvében volt. Ő nem haragszik rám a gondolataimért. Soha sem haragudott. És nem Ő tehet róla, hogy minden, amit az emberre bízott, félresiklott. Amikor hazamentünk aznap este, jólesett Andi és Imi nyüzsgése, meg a kisgyereké, aki elől a macskák a fotel aljában találtak menedéket. Minden nagyon is jól esett...

Két napja aztán mindenki elment megint. A lakás csendes lett, újra csendes. Munka van, minden nap munka. Délutánonként megyek, hogy erősen leszűkített kompetencia - határaim közt segítsek, boldoggá tegyek embereket. Adok nekik enni és inni, felkeltem és lefektetem, tisztába teszem őket, elmosogatok, kiviszem a szemetet.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy boldog vagyok, hiányoznak a gyerekeim, a középső fiam, aki hazajön a munkahelyéről, belép az ajtón és fáradtan kaját keres, de mosolyogva mutatja, hogy a kollégájától vett egy szuper kerámia-serpenyőt. A kicsi, aki dörmögve játszik a számítógépen, de kérés nélkül is lehalkítja azt, hogy halljam a híreket. A nagy, aki lassan-lassan, de biztosan megtalálja, hogy mire született. Hiányoznak a szüleim, Apa, a kert, a múltam, és hiányzik a szerelem, az a férfi, akit egész életemben a legjobban szerettem és akivel csak úgy véletlenül összefutni, találkozni, most alkalmam sem maradt...

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok boldog, ott élek, ahová mindig elvágyódtam, itt a tenger és minden kékség, megvan mindenem, ami nekem szükséges, étel minden nap, kényelmes, szép lakás, munka, amiből meg tudok élni, és olyan szépségek, amikhez a múltban nem jutottam hozzá sosem, és ott, Magyarországon a jelenben sem jutnék, - tudom, - a nyelv, a zene, a tánc a parton esténként, az öblítő és fűszerillatú reggelek és a macskák, ahogy a déli sziesztájukon most épp elpihennek...

A boldogság és a megelégedettségre való képesség kegyelem és ajándék, ezt is tudom és nekem megadatott általában mindig. Feljebb láttam, messzebbre néztem és mindenben megtaláltam valami kis örömet. Nem szeretnék hálátlan lenni tehát, és nem is nyüszögésből írom ezeket a sorokat, csak mint egy konzekvenciát, tapasztalatot, megértést és tudást, - a saját megszerzett tudásomat, - úgy próbálom összegezni, amit gondolok és érzek. A boldogság csak akkor teljesedik ki, bárhol éljen az ember, bárhogyan, ha van a napokat, perceket valakivel, valakikkel megosztani. Adni jelenlétet, együtt töltött időt, a legnagyobb ajándék. Együtt leülni egy asztalhoz, hangtalan együtt nézni a tengert, figyelni az apró rákokat, hogyan futnak visszafelé a vízbe, hogyan bújnak a homok alá, és odamosolyogni arra a valakire, aki épp ott áll mellettünk, együtt érteni és érezni, hogy ez a világ gyönyörű, az ember pedig a jóra teremtetett, - ez az élet lényege, és nem hiszem, hogy így az életem harmadán-felén túl, eljuthatnék több és magasabb felismerésre!...- A megosztás, a megoszthatóság, csak ez számít!

Beni, Andi és Imi kisfia, kezdetben félt a fekete cicámtól, mert az is félt tőle, és nem teremtett vele kapcsolatot. A macskakölyök, akit a lányom Hesbonnak nevezett el, nehezebben barátkozott, mint testvére, a kis vörös, aki a Kartisz nevet kapta. Egy hét elteltével a cica valahogy végül mégis a kisfiúhoz szelídült. - Na, mi van Malvin? Menjünk aludni? - kérdeztem a macskától egyik este, miközben az állat félve az ölemben kuporgott, és Beni akkor váratlanul hangosan felnevetett. Másnap jött először oda a cicához, félve megsimogatta, majd amikor látta, hogy őfensége csak hálás szemekkel néz és dorombolni kezd, de eszében sincs hogy bántsa, akkor átölelte: - Malvin, Malvin, hát most mit csináljunk? ...- kérdezgette attól kezdve, valahányszor csak hozzábújt.

Ma is hallom a kisgyerek hangját. És tudom, megrövidültek a napok.

Minden amit kérek, már csak az, hadd legyen minél gyakrabban teljesség. És minden, amit mondani tudok, csak az, hogy köszönöm. Már csak a hála maradt. A szavak, azt hiszem, elfogytak. Köszönöm Istenem a családomat, a gyerekeket, a lányomat, a fiaimat, a barátaimat, köszönöm, úgy, ahogy van, ezt az egész életet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.