nacica 2014.07.04. 20:58

Fodrász

hmmm. :) fodrászhoz mindezidáig nem mertem elmenni itt. (mint ahogy nőgyógyászhoz és fogorvoshoz sem) - bizalmi dolog ez kérem szépen, az ember beül egy székbe és nem tudja, hogyan kerül ki onnan. Közben persze kommunikálni kell, elmondani, hogy miért jöttem, mit szeretnék, óhaj-sóhaj, ésatöbbi.

De ma rászántam magam erre a műveletre, mármint a fodrászhoz való elmenésre, a helyzet tarthatatlanná vált ugyanis, a fejemen tavaly szeptember óta ugyanott és ugyanúgy lógott a haj, sőt egyre lejjebb lógott. A 36 fokban ez nem vicces és hiába van a mazgan munka közben, nem segít. Hatalmas mennyiségű hajam van, aki ismer, tudja, az Ö-való a melleim helyett is hajban mérte rám az áldást...és orr méretben... hahhh...  :) Nem haragszom, nyilván ilyen kedve volt, nem ivott elég kávét, vagy csak rosszakat álmodott (véletlenül se higgye senki, hogy tiszteletlen vagyok, de ahogy elnézegetem az embereket, hát egyre inkább biztos vagyok benne, hogy a Teremtőnek is voltak/vannak jobb és rosszabb napjai, na meg játékos kedve :) ... ) lényeg, hogy én is megkaptam a magamét, nekem is jutott, de cseppet sem vagyok elégedetlen, tényleg nem! Sőt...

Szóval így történt a dolog: Jolival ballagtunk az utcán ma reggel. Tegnap ugyan kértem időpontot egy orosz spinkóhoz, de elég messze volt, melegem volt, és itt minden sarkon van egy fodrász, hát befordultam az első ajtón, ami itt volt közel és amiről már a lányommal megállapítottuk, hogy elég modern. Egy fiatal nő tevékenykedett az üzletben, ami üres volt, hajnali negyed tízkor itt még senki nem járkál fodrászhoz, így szelíden érdeklődtünk árról, időpontról. Most is lehet, mondta a csaj, és ez feledtette velem a drágább árat is, meg amúgy én ilyen előre foglalt időpontokban eléggé egy hűtlen és megbízhatatlan perszóna vagyok, azonnal leültem hát a székbe. Joli elment, hogy majd visszajön értem. A tulaj pedig megérkezett.

Fiatal srác volt, elég szimpatikus és a negyvenedik kb. mióta itt vagyok, aki rákérdezett, hogy argentín vagyok -e, basszus ezt az akcentust! Mindegy. Sóhajtottam egyet és nekiláttam a reménytelennek, kb. negyvenegyedszer elmagyarázni, hogy magyar vagyok, és hogy az mit jelent. Fel voltam készülve egy újabb udvarias hümmögésre, amiből mindig sejteni lehet, hogy az illetőnek lövése sincs, hogy a tőlem származó információkat hová rakja, de ezúttal nem így történt. Még mielőtt mondani kezdtem volna a topográfiai adatokat, a srác szélesen elvigyorodott és közölte velem, hogy a ő a Köves Shlomo feleségének nem tudom, milyen fokozatú rokona, (nem értettem egészen) lényeg, hogy azonnal megtaláltuk a témát, a hangsúlyt és így minden rendben is volt. Gyanút csak akkor fogtam, amikor megtörölte a frissen mosott hajamat és fésülni kezdte. Hosszasan fésülte, elől-hátul, közben kihúzta oldalra, hátrafelé, elégedetten csettintgetett és úgy nézegette, mintha neki köszönhetném, frankón, valami büszkeség villant a szemében, többször is. Ejze széárim! mondogatta, micsoda haj! és elég nehezen tért a lényegre. Ugye csak valami formát szeretnél bele? Nem, feleltem, szeretném rövidebbre, mert nagyon meleg van és már nagyon nehéz. Még akkor is nehéz, ha felkötöm a fejem tetejére... - magyaráztam és hogy a szavaimnak nyomatékot adjak, felemeltem a kezembe az egyik fürtömet és abból nagyjából húsz centit mutattam, hogy vágjon le. Oké, dünnyögte, rendben van. Bólintott is hozzá, majd még egyszer kifésülte a hajam, be is balzsamozta, úgy simogatta és tűnődő arcot vágott közben. Akkor már tudtam, hogy nem leszek kopasz.

Ordított a zene, nem beszélgettünk tovább, amit nem bántam. Vannak napok, amikor nehezemre esik. A beszéd. És fogalmam sincs, hogy ez mitől függ. A srác munkához látott, profi mozdulatokkal nyesegette a hajam itt-ott, közben táncolt néha. Amikor megkérdezte, hol legyen a választék, megmutattam. Többször elhangzott még, hogy ilyen gyönyörű hajat már rég nem látott és hogy ez fantasztikus, meg miegyéb én pedig mosolyogtam, mi egyebet tehettem volna? A csaj főzött nekem egy kávét, a srác táncolt tovább, dudorászva csattogtatta az ollóját, aztán egyszercsak sitty-sutty befejezte és hirtelen vége lett az egész műveletnek. Intett a csajnak, meg nekem, hogy fejet le, és egy tárcsás hajszárítóval azonmód meg is szárította a hajam. Akkor még élt bennem némi remény, hogy majd szárítás után, alatt, közben még vág belőle, de nem. Balzsam, újabb, és permet, nagyon gyönyörű mondták és máris felállhattam a székből fizetni. Jelentem, a hajam ugyanolyan, mint volt. A forma ugyanaz, kb. tíz centivel rövidebb lett. Miközben a kártyámat ellenőrizte a bank, ketten álltak mögém, ő meg a csaj és körbesétálva megállapították ami már eddig is elhangzott. Milyen szép haj!

Kérem szépen, ugyanolyan melegem van! Így jár az ember, ha a szakmájába szerelmes fodrász kezei közé kerül :) Sajnálta, basszus, tényleg sajnálta levágni a hajam! Útközben kissé szomorkodva gondoltam az orosz spinkóra, ő nem lett volna kíméletes, nyakba érő loknikkal mehetnék most hazafelé, de hát ez jár annak is, aki hűtlen. 150 sékelem bánja, vigye kánya, illatos sörényemmel aztán elballagtam a munkahelyem felé...

A bejegyzés trackback címe:

https://rimonim.blog.hu/api/trackback/id/tr866474077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása