Miután az egészségügyi tevékenység Izraelben is regisztrációhoz kötött, nem tudtam azonnal kórházban elhelyezkedni dolgozni, ahogy szerettem volna, hanem „csak” idősek otthonában találtam állást. Az idézőjel azért szükséges, hiszen az idősek otthona, (Beit Avot) alap egészségügyi ellátást éppen úgy nyújt, mint egy kórház light osztálya, és nagyjából egy magyar krónikus belgyógyászati osztálynak felel meg az intézmény, nem pedig egy napközi otthon, ahogy a nevéből Magyarországon következtetnének sokan. Ahol dolgozom, ott van pl. vérvétel, vizeletvizsgálat, de nincs helyben labor, a mintákat elküldjük valamelyik kórházba. A nővér vérnyomást és cukrot mér, gyógyszerel, de nem készít pl. EKG-t, az itt nincs. A Beit Rita (Beit Avot Siudi a Keren Hayesod alapítvány támogatásával működik + állami támogatással, + önköltséges rendszerben/= a hozzátartozók térítési díjat is fizetnek az ellátásért- egy beteg ellátása nagyon komoly pénzbe kerül, 12 ezer sékel/hó. Tudni kell, hogy ez még itt sem olcsó ellátás, a minimálbér itt 4 ezer sékel, egy átlag értelmiségi 8-10 ezer sékelt keres, tehát én úgy értelmeztem, hogy a 12 ezret nem a család fizeti ki, hanem az összeadva annyi, a TB, az adományok és az egyéni hozzájárulás együttesen, bár ebben nem vagyok biztos, lehet, hogy tévedek és csak a családnak kell fizetni annyit... Ezt az információt is csak onnan tudom, hogy az egyik nénike kifakadt egyszer. – Ennyi pénzért, 12 ezer sékelért már adhatnának rendes ételt is! - )

A Beit Rita egy nyolcvankét ágyas szeretetkórház, ami kétszintes. A földszinten negyvenegy ágy van és konyha, az emeleten csak negyvenegy ágy, és tálaló. Én a földszinten dolgozom. A bejárati ajtó a földszinten egy tágas térbe nyílik, bal oldalt a társalgó van tíz asztallal, jobb oldalt a nővérpult. A két folyosó a társalgó mögött fut jobbra és bekanyarodik balra egy éles szögben, L alakot képez. Az A. oldalon vannak a szobák 1-10- ig, kétágyasak, illetve egy szoba van, ami három ágyas. A B. oldalon vannak a szobák 11-20- ig. Az A. oldalon vannak a súlyosabb betegek, a B. oldalon a kicsit könnyebben mozdíthatóak, de a 41 betegből mindössze egy néni van, aki fennjáró, ő járókerettel közlekedik. Fent az emeleten ugyanilyen az elosztás, de az emeletre csak a földszintről lifttel lehet feljutni, külön bejárata nincsen. A gondozottak mind mozgásukban jelentősen korlátozott emberek, (ezt jelenti a „siudi” szó = tolókocsiban ülnek, teljes ellátást igényelnek) olyan idősek, akik betegek is többnyire (pl. parkinson kór, vagy post agyi katasztrófákból eredő hemiplég állapotokban vannak, van két PEG-es betegünk is, sztómás egyelőre nincs).
Társalgó és folyosók:  

Az intézmény működési struktúrája: Egy igazgató van, ő nő, egy könyvelő, aki egyben a bérszámfejtést is csinálja, ő is nő, és egy gyógyszerésze, ő férfi. A nyolcvankét beteget két orvos látja el, és két fizioterapeuta, valamint két szociális munkás, egy dietetikus, két főnővér, nyolc nővér és huszonnégy metapelet/segédnővér, egy műszakis ember, ő férfi, Roger, aki megjavítja az elromlott dolgokat, vagy szerelőt hív és két takarítónő dolgozik itt.  A takarítónők végzik a mosodai munkát is. Segédnővérből azért van ennyi, mert itt három műszakos rend van, senki nem dolgozik hét és fél, nyolc óránál többet. A nővérek műszakjai a régi magyar rendszernek felelnek meg, 6-14-ig, 14-22-ig, 22-06-ig. A segédnővérek/metapeletek egy órával kevesebbet dolgoznak, nyilván az erős fizikai igénybevétel miatt, az ő műszakjaik 6.30-13.30-ig, 15-20 óráig szólnak, illetve a nappalos műszakba beosztott négy segédnővér közül egy mindig nyújtott műszakot csinál, a reggelesek közül valaki 6- 16-ig, a délutánosok közül 15-22-ig bent marad. Éjszaka csak egy segédnővér van a nővér mellé beosztva, nappal négy, a két folyosóra, folyosónként kettő, tehát egy segédnővérre tíz beteg jut, a negyven betegre négy segédnővér és egy nővér, tehát öt fő közvetlen kiszolgáló személyzet. Így is kevesen vagyunk.

A konyhán négyen vannak, Maxim a konyhafőnök, harmincéves orosz srác és három nő, aki kb. kukta, szeletel és előkészíti az alapanyagokat. A konyhán csak délelőtt dolgoznak, délután senki sincs ott, délután a konyhai munkát is a metapeletek/segédnővérek látják el, azok, akik a B. oldalon, tehát a könnyebbik részen dolgoznak. Bár az ételek jelentős részét délelőtt előkészítik, de nekünk kell befejezni. Például a kása jellegű meleg ételeket megfőzni, megmelegíteni a püréket, szendvicset kenni, tálalni, edényeket fel és lepakolni az asztalokról… Az ételekre visszatérve. A panasszal élő nénikének nincs igaza, vagy legalábbis alaptalanul elégedetlennek tűnik. A betegeink naponta öt étkezést kapnak, Reggelit, ebédet és vacsorát, tízórait és uzsonnát, ebből kétszer meleg ételt, ebédre és vacsorára. Az ételeket tálcákon szolgáljuk fel, három osztatú tányérokon + kis tálkákban. A reggelihez mindig van tonhal, friss zöldségből készült saláta, sajtkrém és tojás, kis tálkában joghurt és kenyér, amennyi csak szükséges, + tejbegríz lekvárral, vagy kakaóval. Ez egy nagyon bőséges reggeli, nem kontinentális. Jár hozzá friss kávé, vagy tea is. Az ebéd mindig húsféle, körettel, zöldséggel és leves, ehhez a desszert vagy puding, vagy gyümölcs, mostanában pl. sült alma. A vacsora rendszerint valamilyen lepény, ami meleg, van belőle gombás, sajtos, vagy burekasz, ami juhtúrós, de sokszor van tészta, spagetti, és mellé mindig van friss zöldség-saláta, és kása édességnek. Csak az ebéd húsos, a reggeli és a vacsora tejes, a húsos ételekhez piros edényeket használunk, piros tálcát, a tejesekhez kéket. A tízórai mindig gyümölcs, szépen felvagdalva, vagy pürésítve azoknak, akik pépeset esznek. Az uzsonna mindig sütemény és keksz, tejeskávéval vagy teával, ki mit szeret. A dietetikus általam még fel nem ismert rendszerességgel, de hetente legalább kétszer ebédkor és reggelikor megjelenik, körbejár, ellenőrzi az ételek minőségét, megnézi, hogy ki mit eszik, minden asztalhoz odamegy és megkérdezi, hogy a betegek milyen változtatásokat szeretnének, mit kívánnak, mit ennének szívesen. Utána a konyhafőnökkel külön egyezteti a másnapi és a jövő heti étrendet, amit ő határoz meg.

A munka megosztása: A nővér itt szinte semmit nem csinál, csak ül a pultban, felügyel és adminisztrál, illetve gyógyszerel, reggel, délben és este gyógyszert oszt az étkezési időben, reggel és délután vérnyomást mér mindenkinek és cukorszintet, akinek kell, valamint szemcseppet csöpögtet. Hajnalban vért vesz, nagyon ritkán katétert cserél és a kötözést is ő látja el. Infúziót kevés beteg kap és csak alkalomszerűen, bőr alá és ez mindig este nyolc után, a fektetés után történik. Ezeket a dolgokat a nővér  írásban is regisztrálja, és az orvossal vizitel minden műszakban egyszer, kivéve éjszaka, ennyi az összes dolga, valamint, hogy felügyelje a segédnővéreket. Felügyeli is, este körbejár, megnézi, hogy ki hogyan fekszik az ágyban, elegendő krémet használtunk-e, tiszta-e az ágynemű, mindenki tisztába lett-e téve. Minden tényleges munkát a betegek körül a segédnővér/metapelet csinál, a pelenkázáshoz, fürdetéshez a nővér oda sem megy. A betegek itt nem maradnak az ágyban, reggel nyolcra mindenkit ki kell ültetni a társalgóba az asztalokhoz. A fürdetés itt reggel van, egyik nap az A folyosón, másik nap a B folyosón, a reggeles négy metapelet megosztva fürdet, erre van külön beosztás, így mindenki fejenként gyakorlatilag öt beteget zuhanyoztat le, de ez sokszor kétemberes munka, mert a legtöbb beteget egyedül az ágyból sem tudjuk kiemelni. Ágyban mosdatás nincs, mindenkit ki kell vinni lezuhanyozni, még a két 150 kilós beteget is, hozzájuk van egy külön emelő szerkezet, a manof, elektromos árammal működik, a beteg alá egy hevedert teszünk, űrhajós anyagból van, szakíthatatlan, kb. háromszög alakú, és négy ponton rögzítve ezzel emeljük fel a testet. Szóval kétnaponta mindenki lezuhanyozik, teljes öltözet tiszta ruhát kap, aki az adott napon nem zuhanyozik, az is fehérneműt vált, + persze pelenkát. Fürdetés reggel fél héttől nyolcig van, annyi idő kell is, sokszor alig elég. Ezután mindenkit kiviszünk a kerekes székével együtt a társalgóba, ahol az éjszakás már megterített, a konyhás pedig, ha van, segít tálalni és kiosztani a reggelit. Megreggeliztetjük a betegeket, és ők azután ebédig ott is maradnak a társalgóban.

A szociális munkás hetente háromszor jön délelőtt, és hetente kétszer délután, ilyenkor csoportos foglalkozásokat csinál az abba bevonható betegekkel, kézműves dolgok, gyógytorna labdadobálással, zenehallgatás, beszélgetés, ez kb. másfél óra. Ebédig még marad idő, ilyenkor az arra képes betegeket egyenként meg kell járatni egy szerkezet segítségével, ezt is a metapelet csinálja, egyikük támasztja a beteget, aki kapaszkodik, a másik pedig mögötte viszi a kerekes széket. Valamint a másik kettő metapelet WC-re kísér, beszélget, itat, kitolja a teraszra jó idő esetén azokat, akik ki akarnak menni. Délelőttös műszakban szoktuk rendbe tenni a szobákat és az ágyakat, minden nap három szobában ágyat is mosunk, és tiszta ágyneműt cserélünk, akkor is, ha nem kell, két hét alatt minden szoba sorra kerül legalább egyszer. Az ágyakat ilyenkor úgy mossuk le, mint a halottak után szokás volt nálunk, bő vízzel, vegyszerekkel, kefével, és ilyenkor kimossuk a szekrényeket, éjjeli szekrényeket is. Ahol nincs ágymosás, a többi tizenhét szobában feltöltjük a fürdőszobát tiszta törölközőkkel, szivacsokkal, wc-papírral, kenőcsökkel, és a mosodából visszajött tiszta ruhákat minden betegnek berakjuk a saját szekrényébe. A reggeles metapeletek közül kettő a szobák rendjével foglalkozik, a másik kettő addig a betegekkel van.

Ebéd 12-kor van pontban, 12.45-ig tart csak ebbe az időbe bele kell férnie a tálalásnak és az asztalok leszedésének is, úgy, hogy a negyven beteg közül nyolcat meg kell etetni, mert nyolc olyan van, aki vagy mert demens, vagy mert teljesen béna, etetésre is szorul. A két pegest még az ebéd előtt ágyba tesszük. A fennmaradó harminc beteg szerencsére egyedül eszik, nekik csak pártedlit kell osztani, vizet tölteni, vagy adni nekik, amit éppen kívánnak, kérnek 12.45-13.30-ig mindenkit ágyba kell tenni, pelenkát cserélni, betakarni. 13.30-kor három metapelet hazamegy, egy ott marad, letörli az asztalokat, megterít az uzsonnához, előkészíti a süteményt, megfőzi a tíz kancsóba a teát és a kávét, és ha csönget valaki, (és mindig csönget ), akkor bemegy a beteghez a szobába és kiszolgálja. A nővér ilyenkor már csak a váltást várja és átadja az osztályt.

Háromkor megjönnek a délutános segédnővérek, az egy metapelet, aki négyig van segít nekik a felkeltésben, az A és a B oldalról három-három könnyebben mozgatható beteget felkelt és kiültet a társalgóba. Pelenkacsere, öltöztetés. A délutános műszak úgy néz ki, hogy amikor már mind a negyven beteg újra felkelt és kint ül, (és ennek négy órára, max. negyed ötre meg kell lenni!) akkor segít enni azoknak, akik nem tudnak, beszélget a betegekkel, akit kell kivisz wc-re, és mint délelőtt, a szerkezettel megsétáltat mindenkit. Délután bent van a fizioterápiás dokik közül is egy, az ilyenkor mindenfélét csinál, melegítő párnákat osztogat, tornáztat, felügyeli a sétát, stb. Hatkor van vacsora. A délutáni négy segédnővér közül kettő csinálja a konyhai munkákat, kettő pedig a betegekkel van, ez is mindig le vanírva, hogy ki, hová van beosztva. A konyhások megfőzik a kását, vagy a tejlevest tésztával, megmelegítik a kajákat, pépesítik a kaják egy részét azoknak, akik csak pépeset esznek, aztán tálalnak, és ételt osztanak. Vacsora után leszedik az asztalokat és el is mosogatnak minden edényt. Fektetés 18.45- de inkább hét órától van háromnegyed nyolcig, ilyenkor kötelező a pelenkacsere, krémmel vastagon bekenés, és hálóruhára átöltöztetés. Az idő nagyon szűk, de nem volt még olyan, hogy nyolcra ne végeztünk volna… Nyolckor a négy segédnővérből három hazamegy, egy ott marad tízig és rohangászik azokhoz, akik csöngetnek, esetleg felmossa a padlót a társalgóban, ha az nagyon mocskos lett (és többnyire nagyon mocskos, igen). Feltölti a kancsókat vízzel, a szalvétatartókat szalvétával, és kiviszi a kukákból a pelenkákat és a szennyes zsákokból a szennyeseket az erre a célra megfelelő konténerekbe.
Hát ennyi.

Egy-két érdekesség: A lepedőt, a harántlepedőt és a betegek ruháit, ha széklettel szennyeződnek, nekünk kell kimosni a fürdőszobában, legalábbis leáztatni róla a nagyját, és hagyni megszáradni. Mert ha a mosodába úgy küldjük le, hogy rászáradva ott hagyjuk rajta a székletet, akkor levonnak a fizetésünkből bizonyos összeget, és ez nem vicc, kikeresik műszak szerint, hogy kitől ment le a koszos ágynemű vagy ruha és keményen levonják a száz sékeleket… Szóval itt nem szokás a lepedőkbe törölgetni a betegek fenekét, egyáltalán.
A munkaidő alatt nincs szünet, egyetlen cigarettára lehet kikéredzkedni a nővértől, ami nem lehet öt percnél több. A délelőttös műszakban van egyedül egy negyedórás szünet, amikor kávét lehet inni, vagy reggelizni lehet annak, aki reggel munka közben egyáltalán bír enni. A munkaidőt rendszeresen úgy dolgozzuk le, hogy nem is tudunk leülni, egyetlen egyszer sem, rohangálunk egyik betegtől a másikig, csináljuk, amit kell. A telefon használata tilos, azt felvenni nem lehet, elővenni a zsebből sem, hogy sms-t írjunk rajta, fészbúkozzunk, vagy bármi, azonnal szólnak érte.
A munkavégzés itt elképzelhetetlen összefogás nélkül, csakis párban tudunk dolgozni. Mégis van marakodás és itt is vannak klikkek. Szegény Irina, a főnővér! Szerencsére azért kellőképpen polarizált a dolog, lehet tudni, hogy ki-kivel osztható be dolgozni. Metapeletként oroszok és arabok dolgoznak, mindössze három zsidó (közép-kelet-európai alkalmazott van velem együtt) Az arabok munkamorálja érdekes, szeretik az ilyen jellegű munkát, de ha bármi úgy adódik a személyes életükben, akkor egyszerűen nem jönnek be dolgozni. Ilyenkor kötelező betelefonálni legalább a műszakkezdés előtt két órával, ezt többnyire meg is teszik, és akkor a nővér keres helyettest és berángat akárkit, akit elér. Az oroszok hajtanak, mint az állat, bármennyit képesek dolgozni, szóval a helyzet nem reménytelen, őket simán be lehet hívni, még úgy is, hogy ott maradnak, ha kell a saját műszakjukból a következőre. Az oroszok kegyetlenek és másokkal szemben kirekesztők.
Az éjszakai műszak itt jutalom, akkor sem sokkal kevesebb a munka, mert éjfélkor és hajnal háromkor kötelező pelenkázás van és forgatás (minden beteg megfordítása és kipárnázása), ötkor pedig már el kell kezdeni újra pelenkázni és öltöztetni a nem fürdetős oldalon, de az éjszakai műszak azért sokkal nyugodtabb persze és 150%-on fizetik, ünnepnapokon 200%-on. Ezért az oroszok és az arabok is egyaránt ölni tudnának, rendszerint mindenkinek hetente egy éjszaka jut, nekem három hónap után adtak egyet.
Egyszóval és összefoglalva: a munka itt sokkal keményebb, több, a fizetés pedig minimálbér az itteni szerinti, itt megélni belőle nem nagyon lehet, éppen hogy csak, a felét elviszi a lakásbérlet. Jó, nem éhezik senki, el lehet lenni ennyi pénzből, de hogy megtakarítson az ember, vagy hazaküldjön jelentősebb összegeket, az szinte reménytelen. Még nem tudom, hogy mi lesz, várom a regisztrációs számomat, és azt is, hogy a nyelvben elérjem azt a szintet, hogy nővérként dolgozhassak, mert az már egy kicsit jobb kategória anyagilag is, presztízsben is. De ha ez nem sikerül valamiért, akkor szakmát kell változtatnom, mert fizikailag ez a fajta segédnővéri munka nem is nekem való, meg hát ugye nem is azért tanultam annyit, hogy ezt csináljam. Mindenesetre tapasztalatnak az elmúlt három hónap kiváló időszak volt. Sok nagyszerű és sok érdekes embert ismertem meg, nagyon sokat láttam az itteni helyzetből, amit másként soha nem lett volna alkalmam látni, megismerni…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.