Nézem hátulról, mert általában hátat fordít nekem, nem azért, amiért a macskák teszik, hanem épp ellenkezőleg, megvetése jeléül, és még mindig furcsán érint, nem tudom megszokni, sem a hátat - fordítást, sem azt, hogy ilyen kaliberű emberek, de már nem ráz meg, csak értetlen vagyok, és azon csodálkozom, hogy valóban azt hiszik-e tényleg, hogy ez számít bármit is? Hogy mellőznek, megvetnek, azt egyrészt régen megszoktam már, másrészt meg a fejemben egészen más a rend, én úgy tudom, hogy nem ez számít majd, éppúgy a végén nem ez lesz a lényeg, mint ahogy nem ez volt a kezdetekkor sem.
Amúgy olyan, mint egy malacka. Arcra, termetre egészen malacpofa, kerekded, két szélén kicsit elálló furcsa, cakkos, háromszögletűre hajló fülek, nagyok. Kerek szemek, barnák, csücsöri száj, jellegtelen, turcsi orr. Cicik, hasika, gömbölyű popó, összeérő combok, csak a kunkori farok hiányzik. Még sosem láttam embert, aki ennyire malacra hasonlítana. Minden ember valami állatra hasonlít, ezt a lányom fedezte fel, még egészen kiskorában, és amikor mondta először, elkezdtem figyelni, később pedig el kellett ismernem a tézis igazságát. Attól függetlenül, hogy engem például hörcsögnek látott, és napokig nevetgélt ezen…

Szofa kirgiz, megkérdeztem a származását, oroszul beszél az ivrit mellett, amit ha lehet, mellőz, mint ahogy majd’ minden orosz viselkedik itt, ő is úgy, és nekem sajnos, mert szégyen ez, de lassan kezd elegem lenni belőlük. Sokszor gondolok arra, hogy ha Oroszországban akartam volna élni, akkor oda mentem volna… Itt ők, az oroszok zárt közösséget alkotnak nem tudnak és talán nem is akarnak megtanulni rendesen ivritül beszélni, egymás között kizárólag oroszul beszélnek, buszon, utcán, vagy bárhol vannak éppen és van külön boltjuk, hentesük, tele disznóhússal és specialitásokkal, mint kaviár és százféle halak, lekvárok, édességek. Nem is értem, a haredik és a kósersági felügyelet hogy bírja elviselni ezt? Engem végtelenül idegesít, valahogy pimaszságnak érzem, kifejezett szemtelenségnek, hogy nem tekintik, sőt semmibe veszik annak az országnak az írott és íratlan törvényeit, amelyik pedig befogadta őket, támogatásokkal segítette minden lépésüket, a pofátlanság teteje, igen, pont ezt gondolom. Nem tudom, hogy a véleményemmel mennyire vagyok egyedül vagy sem, de nem is ez a lényeg.  A munkahelyemen miattuk is nehéz a helyzetem, és most ez elég fontos szempont nekem. Amikor együtt vannak beosztva az oroszok, akkor lehetetlenség normálisan viszonyulni hozzájuk. Lenézőek, elvárnák, hogy mindenki értse meg őket, és beszéljen oroszul, ha akar bármit is. Nyolc évig tanultam ezt a nyelvet, most életre kelt, nagyjából mindent értek, vagy majdnem, az ivritemnél kicsit még többet is, de nem vagyok hajlandó hozzájuk idomulni. A betegekkel szívesen beszélek oroszul, köztük is van épp elég, de az, egy egészen más kérdés, a betegeim idősek, nem egészségesek, az ő életüket megkönnyítem azzal, hogy az anyanyelvükön szólhatnak hozzám, ezért megteszem.

Szofa utál engem, ebben sikeresen maga mellé állította a Baltás, és szegényke megpróbál állandóan alám tenni valahogy, van, amikor sikerül is neki, mert valljuk be, azért ha ki akarnak tolni az emberrel, erre százféle mód adódik, ha más nem, hát az, hogy odaállítanak mosogatni, de ők készítik el az erre váró edényeket, és mondjuk, egyáltalán nem kaparják ki belőlük a maradékot. Máris kétszer annyi időbe fog telni nekem a munka, amiért aztán, ha nem figyelek oda, majd prüsszöghetnek jogosan. De odafigyelek, mert sokat tanultam Magyarországon már ebből a műfajból és nem hagyok magamon támadási felületet, még akkor sem, ha csorog a víz a hátamon, mert meghajtanak jobban, mint singer a varrógépet…
Szofa szegény nem elég okos amúgy, nagy szerencse amúgy, hogy a rosszindulatú emberek között sokkal több a buta, és bármi mással próbál már áskálódni, ő meg a Baltás, az nem jön be nekik, mert fogalmuk nincs arról, hogy mi az a csoportdinamika. Ha a hátam mögött bármit kavar például, nincs tisztában vele, hogy ezzel így legalább három embert saját maga ellen hangol, azokat, akik már szeretnek, de azokat is, akik még nem döntöttek mellettem és addig csak csendben figyeltek, mert az a stájsz, hogy itt működik a csapat effektus, a közösség megvédi azt, akit támadás ér, és akit védelemre szorulónak lát, vagy pillanatnyilag gyengébbnek. Szofa és a Baltás azzal sem számol, hogy az arabok, akik itt születtek, a viselkedésük miatt kevésbé érzik magukhoz közelieknek az oroszokat, mint engem például, aki egy alig kiejthető nevű országból jöttem, tök egyedül, de máris képes vagyok megtanulni tőlük az alapvető szavakat, amiket aztán nevetgélve igyekszem használni velük. Mert az arab nyelv szép és amúgy is tervem volt már régebben valamelyest megtanulni, hogy legalább értsem 

Így most ott tartunk, hogy Guszun mellett Jasmin, Chala, Ola, Morad és Faiwa is már majdnem barátom, és nagyokat nevetünk, poénkodunk munka közben. Chala állandóan kacsintgat rám, Morad megosztja velem a barátnőivel kapcsolatos kérdéseit (annyi idős, mint a legnagyobb fiam), Jasmin hozott nekem három vadonatúj pólót, cserébe mert kétszer megmasszíroztam a hátát, Ola meg kifejezte abbéli reményét, hogy állandóan velem dolgozhat majd egy műszakban, mert úgy legalább viccesen telnek az órák.
Guszun egyébként december végén, - már kinéztük a napot, hogy mindketten szabadok legyünk aznap, - felvisz engem Sfaranba, hogy megmutassa nekem a falut, ahol él és utána átvisz Názáretbe is, ahogy ígérte, mert nem tágít, hogy látnom kell a fényeket, ahogy ilyenkor ki van a város világítva. Azt mondja nagyon szép.
Ha valaki azt mondja nekem akár egy évvel ezelőtt, hogy elsőként arabokkal fogok itt megismerkedni és barátságot kötögetni, hát valószínűleg elhúztam volna a szám, és nevetve vágtam volna oda, hogy na, ne hülyéskedjen már! Be kell látnom, hogy az élet vicces, és legjobban szereti a rácáfolást a dolgaimra. Az Élet szeretettel győz meg, és győz le engem, folyton folyvást, de nem bánom, még az is jól esik, hogy érzem, ahogy mosolyog rajtam 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.