Nem mondom el neki. Lehetetlen ezt elárulni. Úgy döntöttem, nem tehetem meg, pedig a délutánban a sok együtt töltött perc úgy ült meg a vállamon, mint hópaplan, a kert végében, a kint felejtett padon. Ahogy a napok teltek, egyre kérgesedett a teteje, jéggé fagyott, hideg lett, súlyos, és dermedt. Nem mondhatom meg, nem beszélhetem el, még csak meg sem gyónhatom. Ezt gondoltam. Azután pár nap múlva mégis elmondtam. Talán nyomasztott a súly. Megírtam levélben. Előre tudtam, hogy kár, és hogy vége lesz. Minden dolog annyit ér, amennyi figyelmet szentelnek neki.  A titkoknak szenteljük a legtöbb figyelmet. Amikor már nem titok, nincs dédelgetve a gondolat, akkor már nem érdekes. A dolgok ilyen értéke pedig emberi mértékegység. Leértékelt áruvá tettem a szerelmet, már tudom védeni magam, Sándor büszke lenne rám. Úgy is mondhatnám, hogy ráleltem a módszerre, hogyan oltsam el a tüzet. Amit kovakőnek gondoltam, arról kiderült, hogy sokkal inkább egy dézsa víz. Fordított gondolkodásom pontosan az életem felén fordult be abba az irányba, ahogy a többi ember gondolkodik. Ahogyan a dolgok működnek. Felvettem a ritmust, még ha későn is. Álmodónak mondtak és láttak engem mások, olyan embernek, aki fél méterrel a föld felett jár, sőt, néha lepkehálóval kell az ég aljáról lehalászni, és az is voltam, egy dreamer, mert az akartam lenni, de az álmodók lelke legmélyén, és csak az ő lelkük legeslegmélyén, ott lakik az a kristálytisztán látó realista lény, aki teljhatalmú úr, mégis joviális, a legtoleránsabb, és csak akkor szólal meg, amikor a szellem saját maga előhívja. Ezt az igazságot sokan elfelejtik, még többen pedig soha nem is tudták.

A kása fő a fazékban. Zivatar zúdul a városra. Nyári az eső, felette kék az ég. Mosolyszünetek. Nem túl rövid ehhez az élet? Hogy mi rövid mihez, az csak viszonyítás kérdése. Mindenkinek más. Manal táncol. Én már nem táncolok vele, de tudom, hogyan mozdulnék. Már nem leszek szerelmes többé. Már nem kell olyan férfi, aki nem szeret, olyan pedig végképp nem, aki mást szeret. Visszatértem a kezdőponthoz: nem küzdök meg olyasmiért, amiért küzdeni felesleges. Vagy van, vagy nincs. Bizonyos dolgoknak maguktól kell jönniük. Balkézről kapott üzenetekben, a fészbúkon vélem kiolvasni Isten vigasztalását: Egyszer eljön az (a férfi), aki miatt megérted, miért nem jött össze eddig senki mással… Hát jó.

A Baltás ma egy olyan pulóverben dolgozott, aminek a mellére az volt írva: Easy to hate. Már napok óta ezen gondolkodtam amúgy is. Hogy gyűlölni milyen könnyű. És hogy pont ő viselte ezt a szöveget, az annyira mulatságos volt, hogy percekig csak mosolyogtam rajta. Igen, gyűlölni könnyebb, mint szeretni, a gyűlölet hamarabb juttat kielégüléshez. Olyan, mint a klitoriális orgazmus, a vaginálissal szemben. Mindenki a valódit, az igazit szeretné a kielégülésből, de sokan beérik a csiklós verzióval, mert az öröm, az élvezet szükség, eredendő és eternális. Túl sokan érik be olcsóbb örömökkel és félmegoldásokkal. Jobb napokon szánalmasnak látom azokat, akik gyűlölni szeretnek. Rosszabbakon végtelenül bosszantanak, elkeserítenek. Hát mi dolgom is lenne olyan valakivel, aki megalkudott önmagával, Istennel és bárkivel, hogy az örömszerzésnek ezt a módját választotta? Semmi.

Tegnap láttam egy fecskét, előttem repült körbe, és azután jöttek még többen is, a társai. Apa azt mondta, eltévedt. Nem hitte el nekem, hogy errefelé költöznek azok a madarak, akik Afrikába tartanak, és itt állnak meg pihenni. Pedig tanultuk is, hogy a vándormadarak nem repülik át a tengereket, hanem körben repülnek inkább, a szárazföld felett, mert ott biztonságosabb. Nem hitték el nekem. A gyerekeim is csak nevettek, amikor kérték, hogy meséljek a munkámról. Erika pedig azt kérdezte, meghalt-e már valaki, amióta a kórházban dolgozom. Amikor azt mondtam, hogy itt nem szoktak meghalni az emberek, az tényleg viccesen hangzott, pedig tényleg nem szoktak, igazat mondtam. Mint abban is, hogy itt fordított az arány. Az idősek, a krónikus betegek nem butulnak el, elmében, szellemben épek maradnak a rokkantak. Magyarországon a legtöbb ilyen idős ember már demens. 40-ból 38 kb. Itt a 40-ból 38 ép, teljesen tiszta tudatú, és csak kettő demens. Itt az emberek testileg megrokkannak, lebénulnak, vagy megvakulnak, de az eszük érintetlen marad. Fura. Krónikus belgyógyászat pedig, nem differenciáltabb, mint otthon.

Értékes, értéktelen, - ez jár a fejemben. At ben adam! – mondja Rivka, mindnyájunknak ezt mondja, akivel megelégedett: Ember vagy! A ben adam szó szerinti fordításban azt jelenti, Emberfia. Nem hiszem, hogy túl sok lelkész tisztában volna azzal a ténnyel, hogy ez a kifejezés a mai napig jelen van a beszélt héber nyelvben, a modern héberben is megmaradt. Nem hiszem azt sem, hogy sokan lennének közülük, akik bele is gondolnak, hogy mit jelent ez a tény. Ben adam. Itt mindenki Emberfia, aki a tökéletességre törekszik, és úgy él, Emberként. Jézus ezt a példázatot ugyanígy használta.  Itt mindenki lehet Jézus. („Akik utánam jönnek még nagyobb dolgokat is fognak tenni, mint én…”) Egyik ember megváltja a másikat. A Megváltás(ok) a pillanatokban történnek. Csak ott történhetnek. Egyik ember a másiknak lehet a megváltója, mindenki lehet Emberfia, míg az igazi, a végső Megváltás el nem érkezik. Amíg a Messiás el nem jön… Engem kitagadott a protestáns egyház és most már azt is értem, hogy miért :) Nem fogadtam el a hazugságaikat, és nem ráztam le a felelősséget, nem ruháztam át egyetlen emberre, és soha nem fogadtam el azt sem, hogy most már bármit megtehetek, mert miatta úgyis megbocsátották minden bűnömet. Megbocsátották ugyan, mert Isten megbocsát, ha megbánom, ami rosszat tettem, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene minden pillanatban Emberfia-ként élnem…Elég nehéz, szinte teher. Nem is viselhető, csak Isten segítségével. De ugyan miért ne segítene, amikor eredetileg ez éppen az Ő ötlete volt? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.