2013.10.03. 23:21
:)))
Az érzés, amikor a buszmegállóban elkezdenek hadarva beszélni hozzád, az ország nyelvén, amiben talán éppen hogy eligazodsz - megfizethetetlen... :)
A nő hadarni kezdett, bosszankodott a buszon, hogy késik, és hogy megint, én meg majdnem az egészet értettem, de csak bólogattam, mint valami néma, nem tanultam panaszos szavakat ezen a nyelven, soha életemben...
Jól esik, hogy tőlem kérdezik meg az utcán, mit hol találnak, merre menjenek, az még jobb, amikor tudok válaszolni is, úgy tűnik, mintha mindig itt lettem volna.
Elképesztően boldog tudok lenni :) ijesztő néha
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.